Batman Hungary

2016\11\02

Batman v Superman filmkritika

Az Acélember idén összecsapott Batmannel, amit a kritikusok élesen bíráltak, a rajongók viszont kiálltak mellette. Itt a Cornandsoda cikke a filmről, te egyetértesz vele?

batman_v_superman_poster_05_a

Példátlan filmkritikusi össztűz zúdult Zach Snyder új szuperhősmozijára a Batman Superman ellen – Az igazság hajnalára (Batman v Superman: Dawn of Justice, 2016). Nem állítjuk, hogy a film korszakos remekmű, de elsőre nem is tűnt annak a vállalhatatlanul gyenge alkotásnak, amelyet a rengeteg – és alaposan eltúlzott – lehúzós cikk sugall. A negatív szakmai fogadtatás eredménye persze nem maradt el, ugyanis a nézők a brutálisan erős kezdőhétvége után már egyre kevésbé járultak a mozipénztárakhoz. A második hétvége erőteljes visszaesést mutatott, és hiába térült már meg az igen masszív negyedmilliárdos büdzsé, kiderült az is, hogy bevétel oldalon sem lesz korszakos siker sztori a film. Összedugtuk hát a fejünket Chino kollégával és kielemeztük vajon tényleg olyan rossz filmet kapunk a mozijegyünk áráért, amit el akarnak velünk hitetni? Felszínre kerültek eltérő kritikai észrevételek, de hogy ez milyen összképet eredményez, csak a végén áruljuk el.

batmanvsuperman-xlarge

Rendezői munka és történetvezetés

Az első pont alapvetően nem bontotta meg az összhangot szerkesztőtársammal. Teljesen egyetértettünk abban, hogy a Holtak hajnalát (Dawn of the Dead, 2004) és a Watchmen: Az őrzőket (Watchmen, 2009) jegyző Zack Snydernek mostanában nem igazán jött ki a lépés, ha szuperhős-filmes vonalon kellett mozognia, és valljuk be őszintén azt is, hogy a Watchmen óta semmilyen fronton nem volt elfogadható filmje. Chino szerint azonban a rengeteg kihívás, amit az új, – alapkőletételnek is számító – DC mozi jelentett, egész egyszerűen túl sok volt a rendezőnek. Ugyanakkor pozitívumnak tartotta a filmmel kapcsolatban, hogy ennek ellenére sikerült megágyaznia Wonder Women önálló kalandjainak, illetve az Igazság Ligájának; tehát mint felvezető produkció jól helytállt. Én ez utóbbi megjegyzéssel nem tudok maradéktalanul egyetérteni – de erről majd később, a karaktereknél. Snyder filozófiája – miszerint az általa jegyzett Acélember (Man of Steel, 2013) egyfajta folytatásaként állt a filmhez – a koherenciának jót tett, és legalább valamifajta értelmet adott a szintén sokat szidott Superman rebootjának. Az alapkonfliktus felvezetésért tehát mindkettőnktől jár a piros pont, ahogy azért is, mert a Superman által dominált kezdésbe sikerült Bruce Wayne szemüvegén keresztül belecsempészni az emberi nézőpontot is – Zod és Superman harca közben romba dőlő Metropolis „alulnézetből” teljesen más képet fest. Snyder félidőig egész ügyesen keveri a kártyákat, hiszen sikerült a jól kitalált alapfelállást még tovább rajzolnia. Ugyanakkor a több történetszálon futó cselekmény csomópontjai már erősen felemás minőségben jelentek meg a vásznon. Kérdéses, hogy a kialakult káoszért mennyire hibás – a Nolan-féle Batman trilógia sztoriját is jegyző – David S. Goyer önállósodása és mennyire maga Snyder, akinek még egy plusz Oscar-díjas író Chris Terrio sem volt elég egy patent forgatókönyvhez. A tempó minden esetre borzalmasan lassú és az egymást követő jelenetek ok-okozati felépítettsége is folyamatosan gyengül az idő előrehaladtával. A kivágott közel fél óra ellenére a végleges verzió is egész egyszerűen túl hosszú maradt, ez pedig a nem elég feszes történetvezetéssel kombinálva bizony sokszor unalmas perceket eredményez. A sok elrejtett easter egg miatt mindegyik feleslegesnek tűnő jelenet – Bruce Wayne rémálmai, Clark Kent szerkesztőségbeli pillanatai – örömforrás lehet a vérbeli DC fanok számára, de az átlagnézőnek egyszerűen túl sok az üresjárat. Ennek fényében furcsa, hogy a két epikus karakter összecsapása még 10 percet sem ér meg a játékidőből, a nagy finálé pedig tartalom szempontjából még kevesebbet.

batsignal

Vizuális megvalósítás és hangulat

Apropó nagy finálé. Ez a jelenet vizuális szempontból valódi esszenciáját nyújtja a filmnek. Magam részéről Doomsday filmes megjelenését kissé gagyinak találtam, hiába behemót méretű, manapság ennél markánsabb főgonoszokat is sikerült kikeverni a számítógépes boszorkánykonyhában. Chino kolléga sokkal inkább a CGI milliók töménységét bírálta, mintsem a minőséget. Fő probléma részéről az elrontott arányérzékkel volt, hiszen a film ráérős tempója ellenére az utolsó traktus kapta az egész buli legjavát, amely megfáradt nézőként már-már befogadhatatlan volt. Az elköltött pénz persze látszik a produkción, azonban az akciójelenetek (a minőségi kivitelezése ellenére is) néha követhetetlenek, a sötét képi világ 3D-vel kombinálva pedig kemény perceket okoz a nézők retinájának. A sokat kritizált komorság azonban szerintem összességében nem vált a film kárára, a hangulatépítő elemek működnek, és könyörgöm, Batman az egész DC univerzum legsötétebb karaktere, milyen legyen a körülötte lévő atmoszféra, ha nem fullasztóan sötét. Más kérdés persze, hogy a villanyt alkalomadtán felkapcsolhatták volna, ha éppen máshol kalandozott a kamera. Egyikünk sincs az öncélú humorizálás pártján általában, de azért egy-két feszültségoldó poén, vagy geg beleférhetett volna, legalábbis számos erre irányuló negatív megjegyzés méregfogát kihúzhatnák vele a készítők. Így azonban ez a blockbuster leviatán többször válik logikátlanná, lassúvá és túlságosan sötét hangulatúvá; ez pedig azért a többségnek nem szokott bejönni. Szerencsére a zenei betétekre nem kisebb neveket szerződtettek, mint Hans Zimmer és Junkie XL, ez pedig azért sokat hozzátesz a film élvezeti értékéhez, néhány betét, különösen a lényegi helyeken nagyon rendben van.

Batman V. Superman: Dawn Of Justice

Színészek és karakterek

Merrefelé is billentik a mérleg nyelvét végül azok a karakterek, amelyek kedvéért az egész filmre kíváncsiak voltunk? Itt aztán teljes az ellentmondás közöttünk szerkesztőtársammal. Egyedül Superman és Henry Cavill ismételt elszürkülésében értünk egyet. Nálam Cavill – brit színésziskola ide vagy oda – napjaink egyik legérthetetlenebb, egydimenziós színésze, aki egész egyszerűen alkalmatlan főszereplőnek (talán csak Aaron Taylor-Johnsont tudnám hirtelen rávágni, aki még nála is rendre gyengébben muzsikál főszereplőként.) Alapvetően Superman filmes megjelenítése sosem tartozott a siker sztorik közé, de Snyder új kriptoni alsónadrágos szuperembere így iszonyúan jellegtelen, és a hölgy nézőkön kívül talán senki nem bánná, ha soha többet nem kerülne mozivászonra ebben a formájában. Chino hasonló jókat kíván a Batmanként feltűnő Ben Afflecknek. Elhibázottnak tartja nem csupán a piros köpenyes hős megjelenítését, hanem az egész bőregeres körítést is, és nem átallott egy KillBill jelenettel alátámasztani igazát.  Chino olvasatában a legrosszabbak ugyanakkor mégsem ők, hanem Lex Luthor; karakterestül és színészestül. Luthor jelen esetben egy folyamatosan klisékben beszélő tenyérbemászó paprikajancsi, megjátszott flegmaságával inkább annyit ér el, hogy igazi ellenfélként egy olyan figurát lásson a néző, akit csak azonnal törölni szeretne a filmvászonról és lehetőleg a memóriájából is; és persze ahogy ilyenkor lenni szokott a magyar szinkron az extra idegesítő faktorként csak fokozza a borzalmakat. Az pedig, hogy miként nyerhette Jesse Eisenberg meg a castingot örök rejtély marad.

Szerette viszont Chino a mellékszereplőket, Lois Lane-estül, és mindenestül; különösen persze Jeremy Ironst és Gadel Gadot-ot. Irons és Eisenberg megítélését illetően nincs ugyan vita, de felmerül ilyenkor bennem a kérdés, hogy miért bántották olyan sokan jó előre Afflecket és mit mutatott Gadel Gadot ebben a filmben, ami alapján ígéretes lehet a „csodanős” vonal? Oké Gadot elég szexi, de ezzel nincs egyedül a filmes világban, viszont két-három csinos koktélruha és nettó 7 perc játékidő sem kellő bizonyíték nekem, hogy valóban több van benne egy Halálos irambeli cicababánál. Az Amy Adams által életre keltett Lois Lane-ben viszont biztosan nincs több; nem jön át ez az erős, „nem hölgy vagyok, hanem újságíró” karakter. Sőt, éppen az ellenkezője igaz, ebben a filmben nem több, mint egy szörnyen buta biodíszlet, aki csak arra jó, hogy valaki jól elrabolja. Az pedig, hogy ezek után tényleg mi a fene billenti pozitív irányba a mérleget? Kérem szépen Batman és Ben Affleck! Kollégámtól eltérően Affleck szerintem egyértelműen felsőkategóriás alakítást jegyez denevérként; sőt, nálam a Nolan-féle hangulat tovább élése sem abszolút hátrány, kifejezetten jól áll ez a zord és fásult Wayne karakter. Olyannyira jól áll neki, hogy Affleck képes átbillenteni a nézőt az ő „oldalára” és valóban drukkolni azért, hogy eltűntesse a kriptoni pojácát a bolygóról. Ha nem lenne egy Sötét lovagos Christian Bale előzmény, akkor egyértelműen kedvenc Gézánk lenne a legmenőbb bőregér a filmtörténetben.

Batman-v-Superman

Verdikt

Chino kolléga a kritikák ellenére is alapvetően pozitív képet alkot a moziról, nem rejtve véka alá persze annak hibáit sem. Ezek nagyrészt a rendezői következetlenségből és a forgatókönyv hiányosságaiból, valamint a kiváló kezdés ellenére elszúrt befejezésből adódnak, amelyet nem kompenzál maradéktalanul a CGI parádé sem. Nálam egyedül a Batman vonal menti meg a filmet, de az nagyon!  Jeremy Irons, mint Alfred és a Géza Affleck-féle Batman (és igen az új combat suit-ja is menő ) bőven lerak annyit a mérleg pozitív serpenyőjébe, hogy ez az egyébként teljesen átlagos blockbuster szuperhősfilm ne süllyedjen a gyenge mozik kategóriájába. Affleck nélkül persze meg sem közelítené ezt a szintet; a többi karakter elnagyolt, vagy teljesen elfuserált, látványvilág azért nem korszakalkotó, a szkriptek pedig kifejezetten gyengék. A nagy finálé nekem inkább volt kínos, mint menő; a móka is csak addig tartott, amíg nem került a képbe az a szörnyű Doomsday és mások által agyonhype-olt Wonder Woman. Összességében azért ez a film nem követett el semmi megbocsáthatatlant, néhány dolgot helyre tett a DC univerzumban, és nyitva is hagy pár kérdést, ahogy azt ilyenkor kell. Nem kell álszentnek lenni, és felülni a fikavonatra; bőregerestül nem rosszabb ez sem egy átlag szuperhősmozinál. Nem születhet 6 évente egy új klasszikus; elnézve az eddigi DC mozikat erre várni talán felesleges is…

Chino: 71/100

NBence: 74/100

IMDB: 7,3

Mafab: 59%

Ez az írás eredetileg itt jelent meg: http://cornandsoda.com/batman-superman-ellen/

kritika film mozi batman batman v superman

2016\11\02

Batman: Kezdődik! filmkritika

A Batman: Kezdődik a Batman filmek új időszámítását indította el. Tekintsünk vissza erre az alkotásra a FilmFan cikkével!

Mondanom sem kell, miután 1995-ben Joel Schumacher vette kezébe a Batman-filmek irányítását, szinte teljesen lerombolta azt, amit előtte Tim Burton felépített. Ezután 8 évig nem is készült újabb Batman-film, és majdnem egy évtizeden keresztül az volt beégve a gondolatokba, hogy a Batman- filmek rosszak, és nem is kell belőlük több. Azonban a 2005-ös, Christopher Nolan által rendezett Batman: Kezdődik-től teljesen megváltozott az emberek véleménye.

filmfan---batman-kezdodik.jpg

Bruce Wayne (Christian Bale) egy ázsiai országban egy mestertől (Liam Neeson) tanul meg harcolni. De amikor megtudja, hogy embert is kéne ölnie, akkor úgy dönt, hogy továbbáll. Hazamegy Gothambe, ahol a korrupció a virágkorát éli. Megpróbál leszámolni a maffiával, de ehhez magára ölt egy denevérjelmezt.   

 

 

Nolan az új Batman-trilógia első filmjében végre megismertette velünk Batmant. Az eddigi Denevéremberről szóló filmekben ugyanis sosem mutatták be igazán, hogy Bruce Wayneből hogy is lett önjelölt igazságosztó. Mindegyik filmben már egyből belecsaptunk a lecsóba, tehát már Batman létezett, de azt sose tudtuk meg, hogy honnan szerezte öltözékét, a Batmobilt vagy a kütyüjeit. De ami a legrosszabb volt, az az, hogy igazából nem ismertük meg jobban az okot, amiért úgy döntött, hogy éjszakánként a bűnözők nyomába ered. Sőt, még azt se tudtuk meg, hogy a filmekben megjelenő kicsit habókos milliárdos hol tanult meg olyan jól harcolni. Nolan filmje inkább erre tér ki, vagyis bemutatja nekünk a „bőregeret”.

 

 

filmfan---batman-kezdodik-2.jpg

 

A filmben több mint egy órán keresztül még nem is létezik Batman, csak Bruce Wayne. Ez alatt az egy óra alatt végre megtörténik az, amire 16 év alatt még nem került sor: megismerjük Batmant és szinte minden lényegeset megtudtunk róla. Nem rendezték le azzal, hogy egy fél perces flashbackkel megmutatják, hogy hogy ölték meg a kis Bruce szüleit. Kitér a harctudás megszerzésére, hogy honnan is van az öltözéke illetve, hogy miért pont Denevérember lett.

 

filmfan---batman-kezdodik-3.jpg

 

A filmet átjárja a feszült hangulat, ami nekem nagyon tetszett. Újra olyan hangulat uralkodik, mint Tim Burtin ’89-es alkotásában. Ennek így kellett lennie. Gotham cityt egy sötét metropolisznak ábrázolják, hiszen a filmbeli Gotham a szervezett bűnözés miatt egy pusztulófélben lévő város. Egyszerűen árad a komor hangulat már a városból is.

 

 

filmfan---batman-kezdodik-4.jpg

A színészek nagyon jól dolgoztak. Christian Bale remek választás volt Batmannek, nagyon jó alakítást nyújtott. Morgen Freeman Lucius Foxot alakította, akitől Batman a felszerelését szerzi. A feszült hangulat ellenére a színész szájából hallhatunk néhány poént. Gary Oldman James Gordon nyomozót játszotta el. A színész jól teljesített, de nekem nem tetszett annyira a karakter szinkronhangja. Alfredet Michael Keine formálta meg. Rachelt, Bruce Wayne gyerekkori barátját Katie Holmes alakította. Ő volt az egyetlen a filmben, aki nem nyújtott olyan jó színészi teljesítményt. Cillian Murphy egy gonosztevőt alakít, Dr. Cranet, vagyis Madárijesztőt. Színészi játéka nagyon jó, az egyik legjobb alakítás a filmben. Egy kivételével minden színész jó munkát végzett.

 

filmfan---batman-kezdodik-5.jpg

 

Az viszont sokaknak nem fog tetszeni, hogy az akciójelenteknél nagyon mozog a kamera, és túlságosan meg lettek vágva a jelenetek. Viszont a zene fantasztikus! Hans Zimmer az egyik kedvenc zeneszerzőm, hiszen művei tökéletesen illenek a Batman-univerzumba.  Olyan zenéket komponált, amelyek fokozzák a hangulatot, és dallamuk nem megy ki hamar a fejünkből. Batman felszerelését teljesen modernizálták: újabb a ruhája és lecserélték a batmobilt. Nekem tetszett az, hogy az új batmobil nem áll olyan messze a valóságtól, nem úgy mint a régi filmekben lévő. Összességében a Batman: Kezdődik egy fantasztikus trilógia fantasztikus kezdete.

Értékelés: 9/10

A kritika eredetileg itt jelent meg: http://www.filmfan.eoldal.hu/cikkek/kritikak/25-eves-az-elso-batman-film--batman-kezdodik--2005----kritika.html

kritika film mozi batman christopher nolan batman kezdődik

2016\11\01

Batman: Sötét Lovag film kritika

Elevenítsük az egyik legjobba sikerült Batman mozifilmet egy kritikával a Filmdroid-ról!

 

Bő két hónappal ezelőtt valahol ott hagytuk abba, hogy hősünk ugyan fellélegezhet, rendezője azonban a film végén eszkalációt ígért. Christopher Nolan három év múlva olyat tett a franchise-zal, amire tényleg kevesen számítottak. A sötét lovagot látva az az érzésünk, hogy az addig lesajnált képregényfilm műfaja ezzel a darabbal végleg túlnőtt saját korlátain. Milyen ironikus: a magasan az elvárások fölé növő, műfaji határait széttörő film épp arról szól, címszereplője hogyan szorul bele (szó szerint és szimbolikusan is) abba a denevérgúnyába, melyből egyre kétségbeesettebben szabadulni akar.

 

No de kezdjük az elején, mert A sötét lovag ennél azért többet érdemel. Ahogy megvillant az a bizonyos kártya az előzményfilm zárójelenetében, rajongók hadát tartotta izgalomban a kérdés: mit kezd Nolan az ikonikus ellenfél karakterével? Az angol direktor több, elsőre meglepő húzással tudatosította: nem kíván letérni az első filmmel megkezdett útról – illetve mégis, de másképp. (A Joker szerepére kiválasztott Heath Ledger hallatán sokaknak kétségeik voltak, de az első trailer mindenkit meggyőzött.) Vagyis: komoly szerzői-filmes jegyeit fel nem adva igényes közönségfilmet kíván készíteni, mely nem topog egy helyben, hanem szintet lép. Nos, A sötét lovag olyan szintre jutott, ahová többen már nem tudták követni. Mert ez már nem klasszikus Batman-film, hanem egy súlyos morális dilemmákkal megterhelt bűndráma – a képregényfilmek eddigi sajátja, a kikacsintós humor és a könnyed kaland-érzet kihullott a forgatókönyv lapjai közül. A többséget persze ez nem zavarta – engem sem, ugyanis a Batman-legenda minden eddiginél kreatívabb és összetettebb végiggondolását láttam a filmvásznon.

A sötét lovag a hollywoodi happyend-esztétikával szemben a tragikus veszteségek filmje. Pedig a hármas prológusban még – legalább kétharmad arányban – pozitívan alakulnak a dolgok. Batman (Christian Bale) hathatós közreműködése szinte eltünteti a maffiát Gotham sikátoraiból, Harvey Dent (Aaron Eckhart), az új főügyész pedig a tárgyalóteremben számol le a bűnszervezettel. Betör azonban egy új erő a városba, s pimaszul megsérti a köpenyes hős felségterületét (íme, a western-utalás). Joker (Heath Ledger) motivációja az, hogy nincs motivációja, ez pedig láthatóan zavarba hozza hősünket, aki először legyint rá, majd mikor észbe kap, már késő. A sötét lovag a csavaros forgatókönyv és szereplőinek összetett keringője dacára még mindig elsősorban Bruce Wayne monodrámája, ami egyből nyilvánvalóvá válik, ha közelebbről megnézzük a főbb karaktereket. Joker archetípus (még akkor is, ha Heath Ledger borzongatóan valóságosra festi a figurát, megérdemelt, ám sajnos meg nem ért elismerést kivívva), Harvey Dent sorsa pedig nem is lehetne kifejezettebb erkölcsi példázat. Nem véletlen, hogy később saját magán beteljesedő tételmondattal mutatkozik be: „Vagy hősként halsz meg, vagy addig élsz, míg te magad leszel a gonosz.”

Ledger játékának árnyékában talán kevesebb figyelem jutott Eckhart alakításának, aki pedig apró rezdülésekből építkezve, árnyaltan formálja meg a kezdettől fogva nyugtalanító, újabb és újabb tettekkel a sötétség felé sodródó ügyészt. A végső fordulatot elősegítő motiváció azonban – amikor Joker meggyőzi az ébredező Harveyt igazáról – erőltetettnek, s így hiteltelennek tűnik. Rachel (Maggie Gyllenhaal) pedig a két férfi szerelme között vergődik tehetetlenül – inkább a cselekmény egyfajta mozgatórugójaként, semmint valós karakterként. Ő az, akiért Bruce elhagyná a denevérköpenyt, és mindig akkor a legkegyetlenebb a függőség örvénye, ha felcsillan a remény a szabadulásra. Ezt kínálja Harvey önmaga képében. Gordonnal kiegészülő triójuk jól megírt, fordulatos cselekményben próbál megoldást keresni a káoszban utazó Joker ügyködésére. Hiába üvölti Batman szemébe a festett arcú őrült, hogy ők tulajdonképpen egy tőről fakadnak, Bruce végig ott inog saját morális margójának szélén: megölje vagy életben hagyja ezt az előtte parádézó szerencsétlent? Joker nagyon is jól tudja ezt, tehát kedvére szórakozhat nemezisével, egyre súlyosabb dilemmák elé állítva őt (maszklevétel-ultimátum, kiszámíthatatlan gyilkosságok, páni félelem, terrorizmus, a szeretett nő elvétele, végül a remény szimbólumának ledöntése).

A nézőnek ugyan kissé gyanús, hogy minden esetlegesség felett peckesen ott trónol Joker a – természetesen utólag kiderülő – mesteri tervével, végül győz azzal, hogy Dent morálisan elbukik. Batman pedig szimbolikusan mégis gyilkossá lesz: krisztusi áldozatként magára vállalja Kétarc rémtetteit. S úgy ragad benn sérülten, piszkosan, fáradtan a denevérgúnyában, hogy lelki roncsként felfüggeszti önbíráskodását.

Nolan a nagyívű elkárhozástörténet mesélése közben – csak úgy, mellékesen – a 9/11 utáni Amerika kollektív szorongásaira is reflektál, sőt, több tekintetben szembemegy a mainstream hollywoodi dramaturgia szabásmintájával. Filmje először is sokkolóan brutális: a szereplők hullanak, mint a legyek, s a kamera épp csak elfordul a közeli fejlövésről vagy a pénzmáglyán való elevenen elégetéstől. Hasonlóképp merész, ám hatásos ötlet az aláfestő zene szinte teljes hiányával megrendezett film közepi nagy akciójelenet, ahogy az is (és ez a zeneszerző Hans Zimmer érdeme), hogy egyetlen felfelé csúszó, torzított hanggal jellemezzék az egyik fő karaktert. Nolan különös tréfát űz Tim Burton 1989-es klasszikusával: Batman és Joker szemtől szemben-jeleneteit újraveszi, ám megfricskázza őket: nem az történik, amit várnánk (elég felidézni Bruce Wayne partiját, a motoros szembenállást vagy a toronyház-jelenetet). Imponáló, hogy Nolan sikerrel kerüli el a képregényfilmek „végső leszámolás”-kliséjét, ehelyett az erkölcsi dilemmák mezőjére tereli a történéseket.

2012-11-the-dark-knight-4

A sötét lovag mindezzel együtt itt-ott csikorog. A bármelyik krimisorozat egész évadára is elegendő cselekmény fordulatai okosan következnek egymásból, ám Gotham most már nem egyedi, füstösen lélegző város: Chicago rideg utcái helyettesítik. A Batman: Kezdődik!-ben még megfelelő arányban adagolt tételmondatos kinyilatkoztatások ezúttal túlságosan elszaporodnak, s nehéz szorítani Gordon reszkető családjának a zárójelenetekben, ha előzőleg már egy egész város lakosságáért (és elítéltjeiért) izgultunk.

Mégis, A sötét lovag mind kivitelezésében, mind mondanivalójában félelmetesen tökéletesnek tűnik a kortárs képregényfilm-felhozatalt tekintve, ám hiába a kékesen izzó, jéghideg atmoszféra, mégis hatalmas szív dobog a közepén – Bruce Wayne megtört szíve. Hogy miképp végződik az ő története, s hogy Nolan túl tudja-e szárnyalni önmagát másodszor is – négy év múlva kiderült.

Az írás először itt jelent meg: http://filmdroid.hu/2012/11/a-sotet-lovag-the-dark-knight-2008/

kritika film mozi batman christopher nolan dark knight rises sötét lovag felemelkedés

2016\10\31

Suicide Squad: Öngyilkos Osztag filmkritika

Az Öngyilkos Osztag Batman világának gonosztevőire fókuszált, a Sötét Lovag csak egy-egy jelenet mellékszereplőjeként tűnt föl. Bár voltak szórakoztató momentumai, a film sokkal többet is kihozhatott volna a koncepcióból és a karakterekből. Elevenítsük föl ezt a filmélményt Pavlics Tamás a Puliwoodon megjelent kritikájával!

Suicide Squad: Öngyilkos Osztag - Kritika


A DC két komoly(nak szánt) kalandozás után lazábbra vette a gyeplőt, de az előző kettőhöz hasonló, csúfos kudarc kerekedett belőle.

Mielőtt azonban a kritika lényegi részére térnénk, szögezzük le! Nem, nem vagyok a Marvel fizetett publicistája, nem is eltartott kisujjal húzok le minden olyan alkotást, amelyek a szórakoztatást tűzik ki a zászlajukra és még csak különösebb elvárások sem előzték meg a részemről a DC Univerzumának legújabb alkotását, a valóban cool előzetesek ellenére. Ezt azért is tartottam fontosnak megemlíteni, mert a film körül beindult negatív visszhang, amelybe mind David Ayer beállt egy "Fuck, Marvel!" elszólással, mind pedig a rajongók, akik ennek következtében a Rotten Tomatoes betiltását és a kritikusok karóba húzását követelik (pedig a filmet még be sem mutatták) átlépi már a normalitásnak egy bizonyos határát, amelyben persze nem kis részt a stúdió is hibás a felsrófolt elvárások miatt. Mert írhat a kritikus (jelen esetben szerény személyem) akármit, a végső verdiktet úgyis a néző mondja ki, így teljesen lényegtelen, hogy azt írom, hogy a film nem jó. Jelen írás tárgya pedig nagyon nem az, akár elvárások nélkül tekintünk elébe, akár nem!

De mi romolhatott így el? - kérdezheti az egyszeri olvasó. Annyi biztos, hogy nem a színészeken múlt. A casting a DC előző két alkotásához híven elég impozánsra és sokszínűre sikeredett, a koncepció pedig egy a szuperhősök köpönyegébe csomagolt modern kori, de laza A piszkos tizenkettőt ígért. Amely ígéretet nem váltott be. A probléma a forgatókönyvvel és a rendezéssel van és ezekért egyaránt David Ayer felel egy személyben. Az egykori rendőr és tengerésztiszt rendezői filmográfiája lényegében az "egy sima, egy fordított" elv mentén halad és az idei év egyik leginkább várt alkotására pont utóbbi jutott. Az utolsó műszak okkal foglalhat helyet a legjobb zsaru filmek között, a Szabotázs egy félresikerült come back lett az Osztrák Tölgy számára, a Harag egy korrekt, de atmoszférikus háborúsfilm, az Öngyilkos Osztag pedig... nos... egy végletekig jellegtelen szuperhősmozi, amelyet pont, hogy a stílusának és a vagányságának kéne eladnia.

 

 

Ezt pedig még a legszkeptikusabbak is nehezen hitték volna az előzetesek alapján. A Suicide Squad: Öngyilkos Osztag mostanra egyértelművé tette azt, hogy a DC és a Warner a továbbiakban nem takarózhat azzal, hogy ők másképp csinálják, mint a Marvel, mivel ez a másképp a teljes, koncepció nélküliséget, a totális káoszt jelenti. Ayer filmjéről ugyanis süt, hogy nem volt mögötte egységes koncepció, sem rövid, sem pedig hosszú távon, nincs egy olyan, a mozikat átfogó ember, mint a Marvelnél Kevin Feige, vagy a Fox-nál hol beletrafáló, hol mellélövő Simon Kinberg.

 

 

Már az első pár perc kapkodása erősíti a gyanúnkat, hogy itt valami nem lesz rendben, ugyanis csak ez idő alatt három világsláger csendül fel legalább 5, a szereplőket bemutató montázs alatt. Csakhogy karaktereket - pláne egy csapatfilmben - nem lehet cool zenékre összeválogatott videoklipekben, sebtiben felépíteni, attól pedig nem fog működni a dinamika a karakterek között, ha egymás mellé hajigáljuk őket és végig verekedik magukat egy CGI lényekkel tarkított városon. Érthetetlen, hogy pont az az Ayer csinált ilyet, akinek ez legutóbb a már fent említett Haragban olyan jól ment. Egytől egyig papírmasé figurákat látunk, akik jószerével külsőségeikben viselik a legfőbb karakterjegyeiket, interakcióba pedig csupán cool (vagy annak szánt) beszólások képében tudnak kommunikálni egymással. 

 

 

Margot Robbie félőrült Harley Quinnje mutat valamivel több árnyalatot az átlagnál, Will Smith rutinból hozza Deadshot-ot és - sose hittem volna, hogy ezt valaha leírom - Jai Courtney eszement Bumeráng Kapitányából többet is elviseltem volna. Ahogy az viszont a Jared Leto-ról szóló bulvárhíreket olvasva várható volt, Jokere nem több, mint egy felfújt lufi, akinek a jeleneteit (max. 10 percet, ha jelen van) egy az egyben ki lehetne vágni, semmi hatása nincs a cselekményre, vagy a karakterekre, hiszen kizárólag Harley Quinnel vannak közös jelenetei, amelyekből csak néha sejlik fel kettejük beteges románca. Leto bohócából teljesen hiányzik Nicholson fesztelensége és Ledger fenyegetettsége egyaránt: csupán játssza az őrültet, nem adja át, a képregény és filmtörténelem egyik legnevesebb gonoszát pedig egy ripacs szintjére süllyeszti.

 

 

Nagy ritkán azért felüti a fejét egy-egy valóban eltalált poén vagy kegyetlenebb húzás a teljesen jellegtelen akciók (nem, még a látvány sem menti a menthetetlent) és sótlan, a szereplők személyiségére semmilyen formában nem rezonáló fenyegetettség képében, de a szintén nem túl acélos Batman Superman ellen néhány telibe talált jelenetével ellentétben (pl. kongresszusi meghallgatás, Wonder Woman zúzása) itt csak pillanatok jutnak a nézőknek. Míg azonban Snyder filmje a nagyot mondani akarásba bukott bele, addig az Öngyilkos Osztag egy valóban szórakoztató ígéretet nem váltott valóra. Ennek elmulasztásáért pedig mind a Wonder Womannek, mind az Igazság Ligájának kárpótolnia kell majd a közönséget, de az eddigieket figyelembe véve, erős kétségek gyötörnek, hogy sikerülni fog-e. Ez bizony háromból három.

Értékelés: 45%

Kiknek ajánljuk!

  • Akik úgyis megnéznék, írjanak vagy mondjanak akármit!
  • Akik vevők egy szuperhősös A piszkos tizenkettőre!

Kiknek nem ajánljuk!

  • Akik vevők egy szuperhősös A piszkos tizenkettőre és annak minőségénél nem is adják alább!
  • Akik szerint a Batman: Assault on Arkham-nál nem lehet jobb! 
  • Az érdemi párbeszédre vágyóknak!

A cikk először itt jelent meg: http://www.puliwood.hu/kritikak/suicide-squad-kritika-214717.html

kritika film mozi batman suicide squad öngyilkos osztag

2016\10\31

Batman filmek Tim Burton rendezésében
(1989-1992)

Avagy térjünk vissza a klasszikus Batman filmekhez ezzel az átfogó írással, ami eredetileg a moviebarlang blogon jelent meg:

A képregények szerves részét képezik a mostani popkultúrának. Ki ne hallott volna az igazságért küzdő, önfeláldozó és bátor, díszes maskarájú férfiakról és nőkről, akik mind-mind valamiféle misztikummal rendelkeznek. Batman ezen szuperhősök között szó szerint a "fekete bárány". A denevérember mogorva, zárkózott jellemű, sötét hős, akit nem sok választ el azoktól a bűnözőktől, akiket üldöz. Szuperereje nincsen, a való életben ő Bruce Wayne, a milliárdos playboy, aki szülei elvesztése után bosszút esküdött, és elhatározta, hogy szembeszáll a városát, Gotham City-t megfertőző bűnözéssel. Ennek érdekében pedig mentális és fizikális rátermettségét, valamint a temérdek vagyonát használja fel, amelyből számos technikai vívmányt tud megvásárolni, amik segítenek neki titkos tevékenységében. Batman nem volt mindig annyira komor mint amilyennek a legújabb generáció megismerte. Kezdetben ő is egy bohókás, jelmezes igazságosztó volt, aki bátran ütlegelte a gonoszokat, és két pofon között elsütött egy-egy szellemes poént a nézők kedvéért.

Az 1980-as évek végén azonban valami megváltozott. Frank Miller olyan Batman-képregényeket jelentetett meg, mint a Sötét Lovag visszatér, és a Batman: Az első év, amelyek az addig gyerekes szuperhőst egy teljesen más perspektívából közelítették meg. Az új Batman már egy lelkileg meggyötört, világ elől elzárkózó ember volt, aki már majdnem ugyanolyan őrültnek számított, mint az általa üldözött pszichopata bűnözők. Ezek a sötét hangvételű művek azt eredményezték, hogy a gyerekek elpártoltak az olvasásuktól, és helyüket a felnőtt, 30-40 év körüli korosztály vette át. Alan Moore is foglalkozott a témával, bár ő inkább Batman ősellenségét, a Jokert reformálta meg az 1988-ban megjelent Gyilkos tréfa c. zseniális képregényével. Joker eredettörténete legalább annyi keserűséget hordoz magában, mint a denevéremberé, ezzel is rávilágítva arra, hogy a hős és az antihős között csupán hajszálnyi különbség fedezhető fel. A 80-as évek végén kirobbanó "batmania" azt eredményezte, hogy Hollywood komolyan elkezdett gondolkodni egy új, "komolyabb" Batman film megalkotásán. Persze kérdés kérdést követett, főként azt illetően, hogy ki legyen a rendező, a főszereplő, mekkora legyen a költségvetés stb. Végül a rendezői széket az akkor még kezdő (ma már az egyik legnagyobb) filmrendezőnek, Tim Burton-nek adták. Sokan húzták a szájuk szélét amiatt, hogy az egyik legnagyobb szuperhőslegenda történetét egy zöldfülű fogja megcsinálni, pláne úgy, hogy a főszerepre a komédiás színészt, Michael Keaton-t kérte fel. A döntés azonban végleges volt, így elkezdődhettek a munkálatok. Az eredmény pedig 1989-ben került a mozikba.

 

Batman

Az 1989-es Batman mérföldkőnek számít a filmek történetében. Alapjaiban véve reformálta meg a képregényfilmeket, és azóta szinte az összesnek ez lett a mintája. Igazi divatot teremtett, hiszen ezek után mindenki sötét hangulatú szuperhősfilmet akart csinálni. Természetesen ez is gyerekkori kedvencem, úgyhogy néha lehet, hogy kicsit elfogult leszek vele, bár ha reálisan nézem a dolgokat akkor is azt kell mondanom, hogy a Batman minden idők egyik legjobb képregényfilmje.

Miután nagynehezen összeállt a végleges stáb, elkezdődhetett a forgatás. Sokan lélegeztek fel nyugodtan, amikor megtudták, hogy a másik főszereplő az akkoriban már befutott hollywood-i filmcsillagnak számító Jack Nicholson lesz. Ráadásul melette még Kim Basinger is szerepet kapott, aki szintén rendkívül felkapott volt az időszakban. Jack Palance és Billy Dee Williams is rövid időre becsatlakozott, így az eredetileg 20 millió dollárra becsült költségvetés 35 millióra rúgott végül. Teljesen megérte.

Gotham City. A bűn lassan teljesen beborítja a sötét, füstös, már-már hátborzongatú hangulatú nagyvárost. Mindennaposak a rablások, gyilkosságok, lopások, betörések, ám egyszercsak ezeknek száma elkezd apadni. Megjelenik az utcákon ugyanis a "Denevérember" aki módszeresen rendet tesz a gazfickók között. Senki sem tudja ki ő, vagy hogy mik a szándékai, ezért sokan nem is hisznek létezésében. A rendőrség egyre inkább idegeskedik, a bűnözők pedig egyre inkább félnek miatta. A harc a bűn ellen azonban törvényes úton is zajlik, mivel az államügyész Harvey Dent (Billy Dee Williams) és Gordon felügyelő (Pat Hingle) nyilvánosan hadat üzen a várost uraló maffiavezérnek, Carl Grissom-nak (Jack Palance). Grissom nagyfőnöknek azonban van más problémája is, mivel szeretőjét, Aliciát (Jerry Hall) elszerette tőle legjobb embere, Jack Napier (Jack Nicholson). Emiatt Grissom úgy dönt, hogy csapdába csalja Jack-et, és elküldi őt az Axis Chemical vegyianyag üzembe, ahol fontos feladat várna rá. Ám a rendőrök már itt várják őket, és a kialakult tűzharc közepén megjelenik Batman (Michael Keaton), aki dulakodásba kezd Napier-rel, míg az végül beleesik egy vegyszerekkel teli kondérba, és elmerül.

Ám Jack túlélte a balesetet, de a vegyszerek miatt bőre kifehéredett, haja zöld lett, és a sebészi beavatkozások miatt arcára jellegzetes vigyor került. Így született meg a Batman-univerzum legjelentősebb főgonosza, Joker. A filmet két szakaszra lehet fölbontani. Az egyik Joker születése, és Batman rejtélyes föltűnései, a másik pedig Joker háborúja a város ellen. Eközben fokozatosan alakul egy szerelmi szál is Vicki Vale újságírónő (Kim Basinger), és Bruce Wayne között. Nagyon jól kidolgozott szálról van szó, mivel a Vicki-ért való küzdelemben Bruce civilben is akaratlanul szembekerül majd a szintén a hölgyre pályázó Jokerrel. Van egy negyedik tagja is a szerelmi történetnek, ez pedig Alexander Knox (Robert Wuhl), aki emellett mániákusan nyomoz Batman után is.

Azokban a filmekben, ahol ennyire komplex a történet, nagyon könnyen el lehet szúrni a dolgokat. Tim Burton viszont kezdő rendező létére mesterien csűri-csavarja a sztorit, és képes volt elérni, hogy elkészítse minden idők egyik legjobb képregényadaptációját úgy, hogy közben a saját elképzeléseit és fantáziáját is beleszőtte a dologba. A híres Batman képregények motívumai felfedezhetőek a filmben, Joker születését például szinte teljes egészében személyes kedvencéből, a már említett Gyilkos tréfából vette át. A film címe egy kicsit becsapós, mivel a főszereplő itt nem Batman, hanem a főgonosz Joker, akinek rendkívül részletesen követhetjük végig történetét. Bruce Wayne ehhez képest kevesebbet mutatkozik, ez betudható zárkózottságának, és világtól való elidegenedésének is. Érdekes, hogy Bruce mindkét életében ellenfele Jokernek - a magánéletben a Vickiért való küzdelem, Batmanként pedig a jó és a gonosz tipikus harca teszi őket ellenféllé.

Vicki Vale és Alexander Knox újságírók is fontos szereplők lesznek, mivel az ő szorgalmas kutatásaiknak köszönhetően ismerhetjük meg Bruce-t. Kiderítik, hogy szüleit egészen kicsi korában a szeme láttára meggyilkolták (később az is kiderül, hogy a gyilkos a fiatal gengszter, Jack Napier volt), és innentől kezdve már csak egy lépés, hogy Vicki rájöjjön Bruce féltett titkára. Sok rajongó majd' szívrohamot kapott annál a jelenetnél, ahol Alfred (Michael Gough) a Wayne-rezidencia inasa beengedte Vicki-t a Denevérbarlangba, ezzel leleplezve gazdája minden titkát. Emiatt a jelenet miatt egyébként sokat bírálták a rendezőt.

Burton viszont látvány terén is bizonyította zsenialitását. Gotham City félelmetesen jól néz ki. Sötét, keskeny utcák, magas, gótikus épületek, koszos mocskos sikátorok - bár már sokan, sokféleképpen megalkották ezt a helyet, talán Burtonnek sikerült ez leginkább. Ennél jobb helyet nem is találhatott volna Batman tevékenységének, hatalmas piros pont tehát. Bár igaz ami igaz, néha átcsap a ló túloldalára, és annyira sötétnek ábrázolja a képet, hogy szinte semmit sem lehet látni a történésekből - ez főként a végső, templomtoronyban játszódó jelenetnél teljesül. Ám ezek ellenére Gotham megmaradt egy kísérteties lidércnyomásnak, nem győzöm eléggé dícsérni ezért a rendezőt.

A főhősök ábrázolása terén sem kellett csalódnunk. Itt a képregények megkötötték a rendező kezét, de nem kell aggódni, mivel mindkét fő karakter 100%-ig hű maradt ezekhez. Batman ruhája nagyon jól néz ki, mondjuk az eredetileg megszokott szürke-fekete kombináció helyett Michael Keaton ruhája talpig fekete, a denevérszimbólum a mellkasán pedig sárga alapon egy fekete denevért ábrázol. Érdekesség, hogy a ruha 20 kg-ot (!) nyomott, ezért Keaton néha egy kissé nehézkesen mozgott benne a forgatáson, de a Sötét Lovag megjelenése ennek ellenére is zseniális lett. Joker ábrázolása is teljesen a képregényekből merít, külön dícséret jár itt a maszkmestereknek és sminkeseknek.

A rajongók ráadásul még megcsodálhatták a nagyszerűen megcsinált Batmobilt, és a film végén a Batwinget is, amelyek ugyan nagyon drágák voltak, ám mégis rengeteget tesznek hozzá a filmhez. A színészi alakítások szintén nagyon jók. Michael Keaton kitűnő választás volt Bruce Wayne szerepére, nagyon jól játssza el a világ elől elzárkózó, kissé megkeseredett magányos hőst. Kim Basinger meglepően jól alakít a filmben, viszont Robert Wuhl-al nem voltam mindig megelégedve. Föltűnik még Jack Palance is, aki a forgatás során többször is összeszólalkozott Burton-nel, ám ez a produkcióban nem látszik, mivel kitűnően szerepel a maga kis játékidejében. Pat Hingle Gordon felügyelőként fájóan keveset szerepel, mivel a DC univerzum legvagányabb, és legelszántabb zsaruja itt csupán egy pocakos fánkzabáló benyomását kelti. Billy Dee Williams is amolyan háttérmunkás Harvey Dent szerepkörében. Michael Gough Alfedként is nagyon a háttérbe van szorítva, ám még így is nagyszerűen kelti életre a Wayne ház inasát. A valódi showman, aki körül az egész film forog, és aki élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, az Jack Nicholson. Nicholson simán lejátssza az összes többi szereplőt, és ennek megfelelően, értelemszerűen ő kapta a legtöbb játékidőt is. Bár nem volt könnyű meggyőzni őt a szerep elvállalásáról, végül mégis belement, és maximálisan teljesített. Sajátos mozgása, ütős szövege, és elnyújtott sátáni kacagása igazi filmes legendává tette az ő Jokerét. Ennek megfelelően tekintélyes összeget akasztott le a forgatás után, a filmért járó fizetése kb. 60 millió dollár körül volt.

A zenét Danny Elfman szerezte, és mit mondjak, valami elképesztően jóra sikerült. A Batman filmzenéje azóta már igazi legendává nőtte ki magát, csakúgy, mint oly sok más dolog ebben a műben. Kiemelném még a szintén maximálisan jóra sikerült magyar szinkront is. Főleg a Nicholson hangját adó Sinkó László érdemel elismerést, mivel hangja tökéletesen illik a színészhez, és emellett kitűnő munkát is végzett.

Összességébe véve a Batman az egyik legjelentősebb képregényfilm. 1989-ig a témával foglalkozó művek mind-mind gyerekesek, vicceskedők, komolytalanok voltak, Tim Burton viszont igazi hagyományt teremtett a maga Batman-ábrázolásmódjával. Ennek az lett az eredménye, hogy a 90-es éveket végig a Denevérember uralta, futószalagon jöttek ki az újabb és újabb Batman blockbusterek. Ennek a hihetetlen fölkapottságnak az lett az eredménye, hogy egy bizonyos Joel Schumacher sikeresen a sírba vitte szegény hőst, de ez már egy másik történet. Bár a legelső Batman közel sem hibátlan film, hiszen logikai bakik lépten-nyomon előfordulnak benne, mindenképpen egy kultuszfilmmé vált. Csak az apró hibái miatt 9/10.

Batman visszatér

Az első rész óriási sikere miatt a Warner Bros. fölkérte Tim Burtont egy új Batman film készítésére, amely közel kétszer annyi pénzből készülhetett el. 1992-ben mutatták be a mozikban a Batman visszatért, és bár a film sikeres volt, mégis csupán feleannyi hasznot termelt, mint az előző epizód. Én viszont úgy gondolom, hogy a második rész is legalább olyan jó lett mint az első, de erről majd lentebb fogok írni.

A film stábja szinte teljes egészében megmaradt. Mivel Jack Nicholson értelemszerűen már nem szerepelhetett, a főgonosz szerepét rögtön három színész vette át tőle: Christopher Walken, Danny DeVito és Michelle Pfeiffer. Bruce Wayne szerepében Michael Keaton megmaradt, és Michael Gough is megtarthatta Alfred szerepét.

Gotham városában egy ideje béke honol. A Joker terrorjának vége, embereit a rendőrség elfogta, Batman pedig őrzi a békét az utcákon. A bűnözés azonban mégis folytatódik, mivel egy Max Shreck (Christopher Walken) nevű iparmágnás törvénytelen üzleteivel és projektjeivel rontja a várost. Igazi álszent sznob, aki igyekszik Gotham "télapójának" látszani miközben megtömi saját zsebeit. Emellett az emberek pletykálni kezdtek a rejtélyes Pingvinemberről (Danny DeVito) aki a város alatti kanálisokban bujkál a nyilvánosság elől. A Pingvin azt tervezi, hogy csapdába csalja Max-et, mivel minden áron szövetségesévé akarja tenni Gotham legbefolyásosabb emberét, a saját érdekében. Ő ugyanis sikerre, és hírnévre vágyik, torzsága miatt viszont bujkálnia kell a nyilvánosság elől. Max és a Pingvin egy idő után persze találkoznak, és létrejön sátáni szövetségük, céljuk pedig az, hogy a Pingvin (akinek később kiderül a valódi neve: Oswald Cobblepot) a város polgármestere legyen. De mire való a denevérember, ha nem arra, hogy ezt megakadályozza? Bruce Wayne (Michael Keaton) magánemberként és Batmanként is felveszi a harcot a két szélhámos ellen.

A történet persze egy másik szállal is rendelkezik. Max Shreck titkárnője, Selina Kyle (Michelle Pfeiffer) egy igazi teszetosza kis nőcske, aki folyamatosan meg van félemlítve főnöke által. Egyszer kíváncsiságának köszönhetően rábukkan Max illegális energiakondenzátorának terveire, mire főnöke dühében kilöki őt a sokadik emeletről. Selina azonban túléli a zuhanást, és ezek után teljesen megváltozik: vérszemet kap, ezért magára ölt egy macskaruhát, így ő lesz a Macskanő, aki az egyetlen kérdőjel a filmben. Ugyanis nem lehet eldönteni, hogy Selina kinek az oldalán áll. Szövetkezik a Pingvinnel, ugyanakkor Batmannal is elég közeli kapcsolatba kerül.

Burton történetvezetése nagyjából megegyezik az előző résszel. Bruce Wayne és Selina álarc nélkül is keresztezik egymás útját, és egymás szeretőivé válnak, ám mikor felöltik álruhájukat esküdt ellenségek lesznek, mintha csak egy görög drámában lennénk. Ugyanakkor Bruce más harcot is folytat. Civilben, milliárdos üzletemberként megpróbál keresztbe tenni Shreck aljas üzleteinek, míg Batmanként a Pingvinnel küzd a város biztonságáért. A szerelmi szál egyértelműen jobb mint az első részben, ráadásul Selina sokkal stílusosabb módon jön rá arra, hogy kedvese valójában denevérnek öltözik éjszakánként. Bár a három közül egyik főgonosz sem olyan erős karakter, mint Joker volt, együttesen legalább akkora veszedelmet jelentenek, és ehhez a színészek is hozzátették a magukét.

Mivel a rendező nem változott, Gotham is nagyjából úgy néz ki mint előzőleg. Igaz, már nem annyira komor és hátborzongató, mivel a film karácsony előtt nem sokkal játszódik, és az ünnepi díszek oldják a síron túli hangulatot. Viszont továbbra is sötét van (bár mostmár nem annyira, hogy ne lássunk semmit). Batman kellékei is pontosan megmaradtak: a Batmobil és a denevérruha ugyanúgy néznek ki. Ebből az következik, hogy Keaton még mindig kissé nehézkesen mozog Batmanként, igaz ez egyáltalán nem zavaró. A film végén megcsodálhatunk egy új járgányt, ami lényegében egy Bat-motorcsónak, vagy nem tudom mi.

A színészek ismét baromi jók. Keaton ugyanazt hozza, mint az előző részben, nem is vártunk tőle mást. DeVito is nagyszerű Pingvinnek bizonyult, és Michelle Pfeiffer is jól alakít Selina Kyle szerepében. Dícséretes, hogy a négy főszereplő ellenére Burton több szerepet adott Alfrednak, akit Michael Gough játszik kiválóan. A film szerepe ezúttal szerintem Christopher Walkené, aki hátborzongatóan jól játssza el a hataloméhes, agyafúrt üzletember Shreck-et.

Gyakran azon bukik el egy film, hogy a sok főszereplő a mennyiség miatt kétdimenziós sablonkarakterré válik. Ez itt nem így van. A három főgonosz ugyanis kitűnő felvezetővel rendelkezik, nagyon jól megismerhetjük őket már az első fél órában. Pingvn és Macskanő eredettörténetét részletesen végigkövethetjük, Shrecket pedig fölösleges lenne ilyen hosszan bemutatni. Mivel folytatásról van szó, Batmant már jól ismerhetjük, ezért őt nem szükséges túl sokáig felvezetni. A Batman visszatér emellett sokkal több poént süt el, mint az előző rész, talán mindegyik szereplőre jut egy-egy vicces pillanat. Ennek ellenére a film nem válik gagyi matinéműsorrá, sikerült megtalálni a komor hangulatot még így is.

És bár a felvezetés nagyszerű, a lezárás meglehetősen összecsapottra sikerült, és ez az egyetlen komoly hiba. Kitalálhattátok, hogy a Pingvin egy idő után megbukik, és bosszúból, Jokerhez hasonlóan az egész várost pusztulásra ítéli. Viszont egyszerűen röhejes, hogy ezt milyen módon teszi. Minden egyes pingvinjére rakétát erősít, és velük akarja romba dönteni Gothamet. Ez a fajta megoldás egyszerűen nem méltó a filmhez, bár érezhető, hogy itt már egy kicsit a gyerekeket is megcélozták. Ami viszont nagyon jó ötlet volt, hogy az összes főszereplő történetét egy helyen és időben vágja el Burton.

Apropó gyerekek. A filmet sok kritika érte amiatt, hogy rendkívül agresszívre, és véresre sikerült. Ez teljesen igaz. Olyan jelenetek kaptak helyet, mint például, hogy Batman fölgyújt egy embert, Selina Kyle sokkolóval szénné éget valakit, a Pingvin leharapja az egyik őt sértegető fickó orrát, és egy levágott kézzel hadonászik a csatornában. Ezek miatt a McDonalds le is fújta a film premierjére beiktatott Happy Meal programját. Viszont akik ezt sérelmezik, azok tanulják meg, hogy a Batman nem gyerekeknek való, és kész.

A zenét Danny Elfman szerezte, és nagyjából a dallamok megmaradtak a réginek, bár néhány nagyon jó újat is hallhatunk a film során. A Batman visszatér egy nagyon színvonalasra sikerült folytatás, amely Burton Batman-filmjeinek végét is jelentette. Nem azért, mert olyan rossz, hanem mert a stúdió túl sötétnek és erőszakosnak találta ezt a világot, és egy sokkal könnyedebb, emészthetőbb Batman-re vágyott. Ha önnmagában a filmet nézzük, akkor simán fölér az első szintjére, apró hibái pedig könnyen megbocsájthatóak. Viszont mégsem bír akkora jelentőséggel a műfajban mint az első rész, ezért kap csak 8/10-et.

Az cikk itt jelent meg először:
http://moviebarlang.blog.hu/2013/06/17/batman_filmek_tim_burton_era_1989-1992_kritika

kritika film 1989 1992 batman tim burton batman visszatér